Kergetjük egy nem létező világ igencsak létező élményeit. Olyan ez, mintha minden esemény nem is velünk történne. Egyszerűen csak rohanunk az irrealitás után. Emlékek. Gyerekkori sérelmek. Mindent úgy élünk meg, mint eddig még soha. Ijesztő kurvára. Élünk-e rendesen, ha minden mozzanatunkat meghatározza a világ, amiért sóvárgunk, de ami nincs. Elmegy mellettünk minden, gondolja az egyik felem, miközben a másik pontosan tudja, hogy sosem élt még ennyire. De jó-e hagyni, hogy átjárjon a nietzsche-i életérzés és szépen lassan beleporladozz a nehéz sorsú ifjak tragikus történetébe? Egyáltalán honnan tudod, hogy mi lesz? Egyik pillanatban azt hiszed, az élet szép, a másikban meg azt gondolod, basszameg, ez egy kurvajó dolog. Aztán megijedsz. Over the edge. Hol vannak a határaid? Kell-e őket keresni? Ha a küldetés sikeres, kell-e őket átlépni. Ki leszel, ha nem léped át? De honnan tudod, hogy az átlépésnek hol van a határa? Mit lehet ilyenkor tenni? Kergetjük egy nem létező világ létező eseményeit Élmények lesznek. Az élmények, szépen lassan, ott legbelül, mindent megváltoztatnak. This truly is the beginning of the future. Ijesztő kurvára.
Post with 1 note
Amikor úgy köszönnek el (!) tőled reggel negyed hatkor a facebook chaten, hogy “szarra fel!”, az azért egy kicsit feldobja a napod :D
Már csak arra lennék kíváncsi, hogy Machiavelli szerint mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?
Post with 1 note
Lehet, hogy balgaság, de szerintem a drága miniszterelnökünk már rég lepacsizott az oroszokkal, és ezért nem zavartatja magát. Mit nekünk EU? Putin forthewin, ha mondom. De az is lehet, hogy szimplán szarban vagyunk.
Photo reblogged from két kávé között with 65,422 notes
“A nagy tettek és vívmányok szerinte mind a gyakorlati tapasztalat “mentális ködében” születtek.”
kösz :D
Source: loveclaire
Végül is, olyan ez, mint a vakság. Ha elmész egy barátoddal megnézni a Don Giovannit, nem azért fogod utálni, mert ő is ugyanazt azt hallgatja, mint te, hanem azért, mert ő látja azt, amit te sose fogsz.
Most, hogy eldöntöttem, hogy boldog leszek, tényleg minden egészen más. Kék az ég és zöld a fű, süt a nap, a mosolyom őszinte, belülről fakad. A faszt. De azért azt bevallom, tényleg jobb így. Alagút végén a fáklya pislákoló tüzének fényében valahol ott vagyok a rengeteg napsütésben.
Persze ezek értelmetlen szavak, de most tényleg jobb. Nyugodt, mondhatnám csendes.
Page 1 of 5